Zokogva térdelt apja kaposvári sírjánál az orosz katonatiszt

Zokogva térdelt apja kaposvári sírjánál az orosz katonatiszt
2014. augusztus 14. Somogyi Hírlap

KAPOSVÁR | Több mint hetven éven át kereste a második világháborúban Somogyban elhunyt édesapját egy mára már nyugdíjas orosz katonatiszt. A napokban látogatott el a kaposvári sírjához, miután a világhálón megtalálta.
Alexander Gorb egy moldovai kisvárosban született, 1941 májusában. Júniusban tört ki a világégés, édesapja az elsők közt vonult be, sokáig hírt sem hallottak felőle. Végül a család 1945-ben annyit tudott meg, hogy valahol Magyarországon esett el. Alexander Gorb édesanyjának gyenge volt a szíve, csupán egy évvel élte túl férje halálhírét. Hat gyerekük maradt árván, köztük a legfiatalabb Alexander, akit gyermekotthonba akartak vinni, de a testvérei összefogtak – a legidősebb nővére tizenöt éves volt ekkor –, és felnevelték a kisfiút. Alexander megfogadta, miután apja is katona volt, ő is ezt a pályát választja. Harcolt Afganisztánban és Csecsenföldön, mire nyugdíjba vonult.

A hosszú évek alatt nem szűnt meg kutatni apja után, a Vöröskereszeten keresztül próbálkozott. Végül az interneten bukkant rá a kaposvári orosz hagyományőrzőkre. Felhívta az egyesület elnökét, Gokieli Szvetlánát, aki segített kinyomozni, hogy édesapja a Kaposvár környéki harcokban megsebesült, kórházba vitték, de nem élte túl. A kaposvári Keleti Temető kegyeleti parkjában van a nyughelye. Amint ezt meghallotta, Alexander Gorb öt barátjával autóba ült, hogy elzarándokoljanak a sírhoz. Románián át jöttek, hogy kikerüljék az kelet-ukrajnai háborús övezetet.

Elmondhatatlanul megható volt, ahogy az időskorú fiú zokogásban tört ki apja sírjánál, idézte fel a pillanatot Gokieli Szvetlána. Fájós lábbal is letérdelt, nem engedte, hogy segítsenek neki. Hosszú percekig imádkozott, majd orosz szokás szerint alkohollal, vodka helyett vörösborral locsolta meg a sírt, ahonnan földet vitt magával haza. Az orosz hagyományőrzők szerint évről évre egyre több a hasonló eset, Ausztráliából, Franciaországból, Ukrajnából és Belorussziából is érkeznek családtagok, akiknek hozzátartozóik Somogyban haltak meg a második világháborúban.
Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatója szerint évek óta gyűjtik az adatokat az elesett orosz katonákról, a honlapjukon közlik a nevüket, ezt találják meg az oroszok egyre többen a magyar írás ellenére is. Mára már a harmadik generáció, vagyis az unokák utaznak a legnagyobb számban a somogyi temetőkbe: Kaposvárra, Somogysárdra, Kis- és Nagybajomba. Az internet okozta információáramlás mellett még két tényező segíti az útra kelésüket: az orosz hatóságok segítik ezeket az utakat, valamint az átlag orosz lakosságnak egyre több az anyagi forrása arra, hogy utazzon.